Közismert kerti virágunk a hidegtűrő, évelő hunyor. A 25-30 fajt is számláló helleborus nemzetség tagjai kivétel nélkül mérgezők. A nemesített típusai sokféle színváltozatban szimpla és teltvirágú alakban megtalálhatók a kertészetek, virágboltok kínálatában. Hazánkban vadon a kisvirágú hunyor, a pirosló hunyor és az illatos hunyor fordul elő, mindhárom faj védett növény.
A hunyornak minden része mérgező, különösen igaz ez a fekete hunyorra. Az ókorban is ismerték hatását és különböző célokra fel is használták, mint gyógynövényt. 
A görög mitológia szerint Argos királyának lányai az őrület egy formájától szenvedtek, ami miatt meztelenül rohangáltak, sírtak és nyávogtak, mint a tehenek a város utcáin. Az idő múlásával őrületük nőtt, és átterjedt a környék többi asszonyára is. Pylosi Melampus, a legendás jós és gyógyító a hunyorból készült gyógyszerrel mentette meg a lányokat az őrülettől.
Egy másik görög mítoszban is találkozhatunk a hunyorral: Thébában Héraklész feleségül vette Kreón király lányát, Megarát. (Jutalmaként, miután az Orchomenusnál Théba védelmét vezette a minyaiak ellen.) A párnak több közös fia született. Héra átmeneti őrületbe sodorta Héraklészt az iránta érzett gyűlölete miatt. Őrületében Héraklész úgy ölte meg gyermekeiket, hogy nyilakkal lőtte vagy tűzbe dobta őket. Hogy Megara is meghalt-e e támadás következtében, az az adott szerzőn múlott. Miután Antikyreus, az Antikyra alapítója meggyógyította őrültségét hunyorral, rájött, mit tett, és a Delphi Orákulumába menekült…
A középkorban ártó démonok elűzéséhez használták fel rituális körülmények között, vagy egyszerűen az ajtók mellé ültették a gonosz szellemek távoltartásához. Gyökeréből készített porát a középkorban fülzúgás, kelevény, görcs és (mint ahogy az ókorban is) téboly ellen alkalmazták.